Én alapvetően nem vagyok híve az alternatív gyógyításnak és gyógymódoknak, sokkal inkább hiszek a nyugati orvoslásban és a modern orvostudományban. Sőt, egyenesen vérlázítónak tartom azt, hogy vannak, akik súlyos betegségekre is ajánlgatják a citromot meg a gyömbért, és a mindenféle gyógy-gombákat, mondván, hogy az elpusztítja a káros sejteket. Ráadásul ezt nem, hogy orvosi végzettség nélkül teszik, de az adott betegségről fogalmuk sincs, és lehet, hogy bizonyos betegségekkel például gomba közelébe sem lehet menni, de hát persze ez részletkérdés, ugye.
Ugyanakkor, azt is hiszem, hogy vannak olyan kisebb problémák, amiken a gyógynövények többé-kevésbé tudnak segíteni, ezért érdemes is őket ismerni. Elvégre, az ősidők óta használnak gyógynövényeket, és valahogy mégis csak fennmaradt az emberiség, szóval hatásuk egészen biztos, hogy van – még ha korlátozott is. Van is néhány növény, amit én is szoktam használni, elsősorban teát szoktam főzni belőlük és pozitív tapasztalataim vannak velük.
Az egyik ilyen ugye, a már jól ismert kamilla. Talán ez az egyetlen olyan gyógynövény, aminek a hatását senki nem vitatja. Nagyon jó gyulladáscsökkentő hatása van, illetve gyomorpanaszokra is hatékony – nekem legalábbis eddig bevált – és ugye enyhe nyugtató hatással is rendelkezik, bár ez utóbbit én nem tapasztaltam. Viszont, a gyulladáscsökkentő hatása valóban nagyszerű. Sajnos nekem viszonylag gyakran begyullad a szemem, pontosabban a szemhéjam, és hát az nem csak, hogy piros, de nyilván fájdalmas is, és erre a problémára a kamilla kifejezetten hatásos. Soha nem filteres teát veszek, hanem főzetet készítek. Ehhez szoktam venni szárított kamilla virágzatot, amit leforrázok és egy 10-15 percig állni hagyom. Mivel ugye nem iszom meg, előfordul, hogy tovább is így hagyom, hogy minél erősebb legyen – ilyenkor már egyébként is ihatatlan. Majd, ha kihűlt a főzet, általában egy tiszta, steril gézlapot mártok bele, jól átitatom, és azt helyezem rá a (csukott) szememre, nagyjából fél órára. Ez általában másnapra már el is mulasztja a gyulladást. De ha mégsem, akkor ugyanígy átitatok még egy gázlapot a főzettel és párakötéshez használom fel. Persze, mindig felkeresem a szemészetet is, hátha szükséges valamiféle kenőcs, de ugye az antibiotikumos készítményeket tényleg csak akkor érdemes használni, ha nagyon muszáj, nehogy rezisztencia alakuljon ki.
A másik, amit minden egyes este szoktam fogyasztani, szintén tea formájában, az az orvosi citromfűlevél. Ezt már filteres kiadásban veszem meg. Oldja a szorongást, pici nyugtató hatása is van ennek is, és segíti a nyugodtabb alvást. Mivel elég rossz alvó vagyok, ezért döntöttem úgy, hogy kipróbálom. Nem igazán hittem benne, de tényleg valamivel jobban alszom tőle. Mindig simán iszom, tehát nem teszek bele sem cukrot, sem citromot. Nem jó az íze, de azért meg lehet inni.
Alapvetően egyik gyógynövénynek sem szeretem az ízét, szerintem egyáltalán nem finomak, viszont egy van, amit kifejezetten szeretek, ez pedig a borsmenta. Bár igazából ezt főként akkor szoktam inni, hogyha beteg vagyok, és igazából csak akkor szokott eszembe jutni. Ugyan hivatalosan nyugtató és görcsoldó hatása van, én mégis úgy érzem, hogy egy megfázás esetén nagyon jól kitisztítja a légutakat, bár lehet, ez annak is köszönhető, hogy általában elég melegen szoktam inni.
Na és persze ott vannak még az olyan népszerű gyógynövények is, mint például a csipkebogyó, a levendula, vagy akár az orbáncfű. Bár utóbbinál megjegyezném, hogy vannak bizonyos gyógyszerek, amikkel nem kompatibilis és nem ajánlott együttesen használni.
Összességében nekem az a véleményem, hogy a gyógynövények bizonyos mértékben igenis hasznosak és hatékonyak, ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára és azt hinni, hogy mindenféle betegséget és problémát meg tudnak oldani.